| kritikák : Avril Lavigne - Under My Skin (www.passzio.hu) |
Avril Lavigne - Under My Skin (www.passzio.hu)
2007.02.02. 09:50
 Gyakorlatilag ömlik a zenei tévékből a 19 éves kanadai kishölgy. Bárhova is kapcsolok 1 órán belül az ő arcocskája köszön vissza. Néha csak a bevásárlásait közvetítik, néha beszélgetnek vele, sokszor pedig a klipje megy. Megteremtette a marketing és a management. Megvették neki a hatalmas sikert elérő ex-Evanescence dalszerző/gitárost Ben Moodyt. Aki ismét és itt is Önmaga képére alakította a dalokat. Énekdallam centrikus dalokat írt és játszik, a maga ismerős stílusában. Nem véletlen a megismételt siker. Avril pedig igazán fiatalos és nőies hanggal van megáldva. Így ez a párosítás, a management profizmusával kiegészülve egy hallgatható albumhoz vezetett. A rockerebb tiniknek pedig egy példaképhez.
Hogy kicsoda Avril? Magáról az énekesnőről kevés információt árul el a hivatalos életrajt.
"Az Egyesült Államokban a még tinédzser kanadai skater-girl minden rekordot megdöntött: a "Complicated" az ország leggyakrabban játszott videója. A kislemez a második helyen landolt, az albuma a "Let Go" a Billboard lista 3. legjobbja lett. Az eladási mutatók a kisasszony számára már 3 millió felett járnak, ami már több, mint dupla platina lemezt jelent! Németországban is valamiféle Avril Lavigne-hisztéria van kibontakozóban: a müncheni előadásán olyan mértékű lelkesedés fogadta, hogy nem lehet szavakba önteni."
De ki ő? Egyenlő a zenéjével, és amit képvisel? Valószinűleg ezt a képet lehet igazán eladni. Mindenestre ezt a pop-alternatív-darkos vonalat ennél jobban nem lehet összerakni a tiniknek. A lemez úgy szól, mint egy gőzgép. Az énekesnő hangja pedig vetekszik a stílus legnagyobbjaival. (ha nem ő az, ugye...) Tisztán, érthetően énekel. Gondolatai nem túl mélyek, de nem is ez a cél.
"Még mindig szeretek fiúkkal együtt lenni. Most az együttesemben játszanak s úgy táncolnak, ahogyan én fütyülök - s ez szerintem jó is így..."
Nekem ebben a műfajban Alanis Morrissette a csúcs. Avril sokmindent ellesett tőle, és megfiatalítva produkálja. Gyakorlatilag az egész lemez olyan, mintha egy Evanesence dalban Alanis énekelne. Minden dalból sláger lehet, és lesz is. Hivatalosan minden dalnak Avril-hez van köze, de erről csak a Milli Vanilli botrány jut az eszembe, és semmi más. Tömegigényt elégít ki. A fiatalok darkosabb, de konszolidált igényeit. Iagzán amerikai itt minden. Egy tökéletes énekhanggal megáldott, szép, okos kislányról van szó. Aki tudja, hogy mit akar, és azt el is éri. Lehet a lábai elé leborulni. Nem tudom, hogy még ezt a cselekményt büntetnék-e, vagy sem...
Összegezve: a klimax még messze van... 10/6, és a tévékbe vele! Csak maradjon is ott!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
